Milánói élmény

Egyik évben úgy döntöttünk, hogy egy kis érdekes kanyarral megyünk unokanézőbe, Tirolba.

Repülővel Milánóba mentünk, mert 2 dolog is izgatott a város kapcsán. Az egyik, hogy bár 2-szer is voltam korábban, de sose sikerült megnézni Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. freskóját, mert lemaradtunk a jegyekről, amit hónapokkal előtte lehet elcsípni a neten.

A másik pedig, hogy Évának, a feleségemnek megmutassam a csodálatos dómot és abbói kiemelten a tetőt, ahova fel lehet jutni. Lélegzetelállító, csodaszép. Nem szabad kihagyni, ha ott jársz a városban és van időd rá.

A pár nap után pedig 2 vonattal jutottunk fel Innsbruckig, illetve Seefeldre.

A lényeg azonban az, hogy kicsit kijjebb laktunk a városközponttól, de metróval gyorsan el lehetett jutni bárhova. Sokféle náció, de mindenki kedves volt, átadta a helyét vagy átült a másik oldalra, hogy egymás mellé ülhessünk és számos apró figyelmesség.

Még beszéltük is, hogy milyen mások itt az emberek, mint a pesti tömegközlekedésben. Meg azt is, hogy semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy itt zsebesek vagy motoros tolvajok, vagy bármi zaklatná a turistákat, helyi lakosokat.

Aztán, mikor pont a dómhoz mentünk és a metróból felfelé jöttünk a térre, a lépcsőn éreztem, hogy valaki a farzsebemben levő telefonhoz nyúl. Gyorsan hátrafordultam és ez lehetett a szerencsém, mert a telefon már a kezében volt egy fiatal srácnak, aki valaki mással jött mögöttem.

Ő is meglepődött, hogy ilyen gyorsan odakaptam és fordultam és hirtelen csak annyit mondott, hogy kiesett a zsebemből és gyorsan a kezembe nyomta, amivel már nyúltam a mobilért. Látta, hogy nem hiszem, úgyhogy a társával együtt el is tűnt a tömegben. Pár másodperc volt az egész.

Mázli volt és hálát adok az égieknek, hogy nem lett belőle egy kálvária, ha teszem azt lefelé vagy bármerre elszalad a srác a telefonommal, a társa feltart és amúgy sem értem volna utol. Két napos helyismeretemmel kereshettem volna bárhol.

Az életem jelentős részét rabolta volna el és új készüléket venni sem 2 fillér, de mire ebből rendőrségi jegyzőkönyv és minden születik, valószínűleg lemaradtunk volna a tervezett programjainkról, hiszen 2 napra rá már utaztunk Tirolba.

A biztonság anyagi oldala azonban ott volt végig mögöttünk, még akkor is, ha ez a kisebbik kárt fedezte volna csak. De legalább azt igen!

Szerencsére ezt az "olasz élményt" leszámítva minden fantasztikus volt. A dómra szuper napsütésben tudtunk felmenni, a látvány frenetikus volt.

Leonardo freskója a szinte mára eldugott kis Santa Maria delle Grazie templomban csodálatos volt. Odaértünk időben, kb. 15 percet lehettünk benn és zsilipeléssel be, majd ki távozhattunk egy nagyszerű élménnyel.

Ez most sokkal inkább utazási beszámoló volt, mint a biztosításról szóló, de gondoljunk csak bele, mi minden tehette volna tönkre az élményt. 

Az igazán nagy bosszúság és kár pedig, ha még anyagilag is komoly veszteség ér, mert a biztosításra pont nem gondoltunk.

Ellophatták volna a poggyászt vagy belőle valamiket. Érhetett volna baleset minket, akár pl. a dóm tetőjének lépcsősorain mászkálva vagy pont a metróban. Elkaphattunk volna valami kórt hirtelen vagy akár egy gyomorrontással vagy fogproblémával kerülhettünk volna orvoshoz. Eltörhetett volna a szemüvegem, hogy mást ne találjak ki. És még biztosan sok minden sorolható, ami pláne előfordulhat, ha gyerekekkel van az ember és nem városlátogató programon, hanem tengerparti üdülésen.

Egy biztos.

Egy utazás kapcsán, ha valamin nem érdemes spórolni, az az utasbiztosítás.

És ha már köti az ember, akkor miért ne kösse a legjobb szakértő cég általunk ajánlott kínálatából választva, amelyik kizárólag erre a területre specializálódott.

Hívj bizalommal, ha utazást tervezel!

Más írásaink a témában