"HOGY TÁNCOLHASSAK UNOKÁM ESKÜVŐJÉN"

Laci már 10 évvel ezelőtt is ezt a szlogent használta. Pedig akkor még unokánk sem volt.

IGEN. Mindannyian szeretnénk ezt az érzést átélni. Meg az odavezető úton lévő élményeket, tartalmas időket, szeretetet, akár anyagi segítséget.

De vajon meddig élek? Jó kérdés.

Megélem az esküvőjét?

Látom majd a boldogságát?

Tudom segíteni mondjuk a tanulmányaiban?

Csupa-csupa felmerülő kérdés, amik az időnk haladtával egyre inkább felmerülnek.

Persze, tudom, ott vannak a szülei, az ő dolguk, majd megoldják. A mai bizonytalan, inflációs időkben azonban nekik sem egy leányálom összehozni azt, ami majd akkor kell egy induló fiatalnak.

De hát itt vagyok ÉN, MI, tele szeretettel, érzelemmel, adni akarással.

Milyen értéket tudok adni, ami levesz egy kicsit legalább a szülők válláról? Amivel én is hozzájárulhatok az unokám felnőtté válásához.

Ja…, közben eltávoztam az élők sorából? Erre nem gondoltam.

Illetve mégis! Most már tudom, mi a megoldás, és meg is léptük már több, mint egy éve. Mégpedig euróban, hiszen Ausztriában, ahol élnek, arra lesz szükség.

Kíváncsivá tettelek?

Ne sokat várj! Ma még időben vagy!

Én már nyugodt vagyok.

"A jövő biztonságát segítem."

Más írásaink a témában