OKTÓBER 1. – AZ IDŐSEK VILÁGNAPJA

Pénteken, mikor kötvényeket vittem az irodába, a metró kijáratnál állt egy néni és kis csokrokban virágokat árult.

Elmentem mellette, mint ahogy mások is, de szíven ütöttek a kérdéseim.

Miért nem álltam meg és vettem virágot tőle, ezzel segítve a mindennapjait?

Miért kell ennek egyáltalán így történnie?

Miért kell egy életet ledolgozó idős embernek kiállni pár szál virággal az aluljáróba, ahelyett, hogy otthon gyönyörködne bennük?

Gondoltam, ha visszafelé megyek, megállok, ha még ott lesz. Ott volt. Úgy tűnt, nem lett kevesebb a virágja.

Boldog volt. Hálás volt. Szerényen megköszönte. Többet is adtam, mint amit kért, bár több pénz lett volna nálam.

Annak idején eszünkbe sem jutott, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég. Hogy lehet, hogy virágot kényszerülünk árulni önmagunk előtt is megalázottan. Mert ezt a szív nehezen viseli. De ha kell, hát kell.

A jövő idős nemzedékének vajon lesz elég állami nyugdíja?

Ma már egyértelmű a válasz. Ha nem gondoskodsz magadról, lehet, hogy még a virág sem lesz elég ahhoz, hogy elfogadható nyugdíjas életet élj.

Mit gondolsz erről?

Hogyan tudsz gondoskodni a jövőbeli időskori énedről?

Mivel tudsz segíteni a családodnak, hogy ne terheld meg őket anyagilag?

Ajánlatom egy minőségi nyugdíj program.

Isten éltesse még sokáig a ma élő idős embereket és a jövő nyugdíjasait is!

Tegyél róla, hogy egészségben és nyugalomban ünnepelhesd sok-sok éven át az IDŐSEK VILÁGNAPJÁT!

Beszéljünk róla!

"A jövő biztonságát segítem!"

Más írásaink a témában